Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Ozsvald Árpád (1932) - Szikince-parti fűzfák

Az egyik úgy maradt fekve, hanyatt a fűben, mint lányra gondoló fiatal diák, nyitott szemében felhőtlen, ólmos ég, tükre megrepedt, s egy lila kis virág, mérges kikirics szorult két merev ujja közé. Az ólmoskék eget valaki megpörgette. Csontkarmú fűzfák vadul hintáztak körötte. A másik futott volna még, de egy korhadt ágon csak a lendület holt ereje dobta át, előrezuhant, kezét homokba fúrta, így ölelte földjét, a mindig mostohát, a vérét elivó, száraz, szélverte homokot. Görcsös karja, jaj, már így maradt mindörökre, bénán tapadt a széthulló homokszemekre. A harmadik a Szikince sebes vizében elmerült, kavargó örvény elragadta, forgott egy percig, majd csápos tönkre dőlt, s mosolygott fehér hasú, bamba halakra. Ringott a vízen három véres légbuborék, sárga levél pörgött, mint bolond malomkerék . . . 183