Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Ozsvald Árpád (1932) - Földközelben

Földközelben i Ö, tudom én, szükségünk van a messziségre, csillagokkal komázunk lassan, úgy sétálunk az égi térben, közvetlenül, mint most a parkban a szerelmesek, vagy akik a magányt vágyják . . . Lehet, öreg Földünket elhagyjuk egyszer, mint a Mars lakói, kikről a fáma rebesgeti, hogy új bolygót kerestek, s csak úgy térünk meg, mint falusi házba visszajáró, városba szakadt gyermek. Földközelben maradni talán nem is érdem! Scott, Amundsen, Körösi Csorna Sándor s a többiek szívét micsoda tűz égette, micsoda láz hajtotta száz határon? ! Ma, mikor a gépcsodás század kivetette hálóját a sötét és mély tengerfenékre, a Föld testét izotóp ujjak tapogatják, radarszemek merednek a holdas égre, levelek zöld színét, virágok vörös szirmát, az ízeket, szagokat képletekre bontjuk, városokat pillanatok kötnek össze 184