Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gál Sándor (1937) - Novemberi játék

Én mindennap kétszer meg tudnék halni a világért, csakhogy a világ még nem tudja ezt, de majd zengőn felmegyek egyszer a fényességek hegyére, s meglátnak engem. Ó, mennyire hasonlítunk egymásra! Éppúgy, mint a napsugarak. S hogy szereted a munkát! A kezed sose lesz puha és finom. Én mégis leborulva áldom a kezed. Csak a szombati vacsorámat főzöd immár tíz éve, mióta kinőttem a házból, az utcából, ahol a porban cipót sütöttem. Szombaton vársz s én — kegyetlen — néha szombaton sem megyek hozzád. De látod, anya, olyan hatalmas ez a föld, ez az ország (s mindenhol élnek), hogy a munka elveszi az időm, s az emberek közt járva néha megfeledkezem rólatok. Ilyenkor én, a felnőtt csavargó, akácok lombja alól tűnődve bámulom a fenséges magasságot, és ezerszer megkérdem a füvek árnyékát: mit kezdjek vércseppes, forró ételemmel?! 103