Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gál Sándor (1937) - Novemberi játék

De a füvek némán alusznak. Mit tegyek? Harminchétben, mikor születtem, november csókolt szájon, mikor nyolcéves voltam, a háború üszkös szén szája vicsorgott rám, szép, néma hullák közt tanultam éhezni, s a tetőn nem volt cserép, így éltem, te tudod, anya, együtt aludtunk a dohos pincelyukban, de a pincemélyről végre is zengő napfényre léptünk, pocsolyák alvó tükre mosolygott sápadt életünkre, és az isten, ez a hóbortos teremtő, szétlőtt tankokkal játszott. Én mondom, anya, nagyon erős ez a föld, elbír annyi vért, annyi szennyet, annyi vad, értelmetlen szenvedést, szép szerelmet, amit az életem negyed százada hordoz. S mi vagyok én? Egy ölelés szép ráadása, semmi több, azt te tudod legjobban, anyám. Huszonöt éve élek, s már tíz éve csak szombatonként főzöd a vacsorámat. 104