Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gál Sándor (1937) - Novemberi játék

mert a betűk is virágok, s a virágok vigyáznak egymásra. Köszönöm, anyám, a tejet, mely belőled buggyant, hogy nőjek, köszönöm a sorsom, köszönöm a fájdalmakat, azok is szépek, meg az örömöt, anyám! Az örömöt ezerszer köszönöm néked. Virágtested most gránitba vésném, de nem vagyok szobrász, s vésőm a húsodba vágna, én pedig azt akarom: ne fájjon néked az öröklét! Mert megmaradsz te, de nem gránitban, ércben, bazaltban, de általam a szavak zsongásában, a bő áru versek során. Nem is tudom, miért szeretlek ilyen kegyetlenül! Látod, huszonöt éve élek, de a boldogságot mindig csak kergetem. Ne bántson ez téged, nem azért mondom, hogy fájjon, csak most mindent el kell beszélnem, hogy a süket falak is zengve kiáltsák a te neved, anyám! Halálosan szép az élet, anya, te, lehet, hogy nem is tudod. 102