Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Győry Dezsd Én minden népet féltek attól Átok átoknak hegyén-hátán. S a sors? A sors sosem segít. A Duna, mint egy hosszú sóhaj, fogja össze kis népeit. A szélben s a történelemben új rend tüzes szikrája ég, s ók hajbakapnak polgármódra, hogy leves, hús és főzelék. Az én fájdalmam erre nézvést már nem egyéni, nem magán, sok szenvedés formált munkálva igaz szándékom motorán: mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. (1937) Berkó Sándor Gördülő kövek Négy fal ölel át, ám szobámnak keskeny ablakán fényesen hajlik be hozzám és szívemre simul a messzi végtelen. Szobám csöndes, de szívem mélyén a föld visszhangja dübörög, s nehéz szavaim úgy gördülnek számról, mint hegyről a rögök, 86