Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

ha sziklákat zúz a vihar, s a kövek a völgybe omlanak, hol behúnyt szemmel, roskadozó parasztkunyhócskák alszanak. Zúduljatok le hát szavaim, verjétek fel a földeket dübörgéstekkel! Ereimben süvöltve dúl a förgeteg — s míg lenge leplét vonja rátok a lassú esti alkonyat, szikrázva röppen fel az égre barna szemeimből a nap. (1938) Vozári Dezső Mint fú a szélben Valami zúg, se kín, se hárfa, a szélben meghajol a nyárfa, földig hajol a fű a dombon, míg zúg a szél e verset mondom: viharra jár s mert vágyad féltem, légy egyszerű, mint fű a szélben, földig hajolj s állj hajthatatlan, légy egyszerű, légy halhatatlan. Pozsony, 1938 87