Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

rongy civódások nap-napmenti sója, nagy szusz, kis ugrás tette koporsója, s bár sorsa egy nép sorsának a téte, egy pohár vízben háborog a léte, hidat verhetne s csak az árkot ássa, gyakran felejti, mi a hivatása, a vágya hűdött, nappalai esték, eszi, roncsolja a börtönbetegség, s míg testvérkéztől fojtva dől a rögre, a szélben mintha Európa hörögne. (1936) Urr Ida A mérsékelt égöv alatt születtem Néha vörös az ég, néha citromsárga, hajnalban alszom a legjobban és sohasem állok vigyázzba: a mérsékelt égöv alatt születtem... (1936) Pozsonyi Anna Csallóközi táj Köröttem párás, felszántott mezők. Felettem felhők: feltornyosultak, könnyen szállók, kékségbe sietők. Nincs itt más semmi: csak én, a barna föld meg ők. 81