Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Mert fa, virág, domb csak enyhe részlet. Itt nincsen más, csak az, ami lényeg: föld, világűr és a lélek. (1936) Tamás Lajos Már csak őrzöm lábaid nyomát Már csak őrzöm lábaid nyomát És betemetem fonnyadt, szomorú lombbal, Virág és tömjén nélkül gyászolok, Sötét kabátom nincs, se fekete nyakkendőm, Barátkozom másokkal és néha nevetek, Csak a lelkem olyan, mint az őszi pince, Ahová láthatatlan, nehéz hordókat gurítanak S fanyarul gőzölög belőlük A nyár összetört, aranyos kincse. (1936) Csontos Vilmos Nézlek Még érzem a hajad illatát, Hallom tűnő lépteid neszét, Csukott szememben még felidézlek, S nézlek szomorú nézéssel. Nézlek. Mint hulló csillagot nézhet Az éjszakai vándor, Aki riadt kétséggel döbben: Jaj, talán az ő csillaga volt. (1940) 82