Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

A láthatatlan nagy Termesz szava az ember-vérből tisztán tűn elé: „Legyen a föld — szól szent akarata — a szociális ösztönűeké!" Gyűjtsetek hát. És várjatok. A gázok kiölnek minden embert. Tervezek: az egész földet — ezer évre látok — átvesszük mi, hangyák és termeszek. Termékenykedj s virulj dicsőn Te addig. Ugat az ember, a rovar halad. Vígan petézz hát potrohod-szakadtig a latin pálmák s narancsfák alatt. (1935) Gyó'ry Dezsd Közép-európai ember A pozsonyi Várdombon A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet; az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felet. S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kiskárpát-dombokon, ezüst Dunám a mentém csatja, s a kettőt összegombolom. (1935) Gyory Dezsó' Hegyi szél a Dunánál Fönt zúg, lent súg. A dunatáji ember hol égboltot zúz, hol meg sírni sem mer, 80