Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Gydry Dezső Pozsonyi virágpiac Antal Sándornak Ösztövér sátrak s nagy kofák közt kosárban a tavaszi pompa, a megtévesztett rózsa, szekfű rabul-szakajtva egy halomba, nem lesz magjuk, se folytatásuk, hiába bújtak nászruhába, de mégis élénken befolynak az élet körforgatagába, fürge futárok viszik őket ígéretnek, tolmácsnak, árnak, szem-szóval megsúgni a titkot, mit a fülek pirulva várnak, s így lesz belőlük sejtelem, csók, ölelés, miben kéj cikázik, és elkísérik a szerelmet vallomástól méhkaparásig. — Virág, virág, könnyű tenéked, csak tested az, mit ember árul, lényeged el nem adja, mert te jel vagy neki egy jobb világrul, s mert hazugság is vagy, velünk jössz s szegélyzed évezres utunkat: való-magunknál többnek, szebbnek s különbnek tartani magunkat. (1935) Gyó'ry Dezső A termesz-táltos levele Üdv Néked, ó, roppant potrohodnak, testvér-rovarnép királynője, Te, azt kívánjuk rokonfajú bolyodnak, hogy ivarszerved gloár szőjje be! Új háború van. Pszt! Itt vérben járnak a megkergült kétlábú állatok s egymást falják. S bűzét gáz- s tankhalálnak. Ma még csak itt, holnap tán nálatok. 79