Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

S a püspök egyszer kis, puha kezével Megsimogatta arcomat a réten. Egyedül sétált, vagy egy kanonokai, Bojtos kalapban és egy görbebottal, Mint egy igazi pásztor, aki kémlel, Hogy báránykái nem futnak-e széjjel? Jaj, hol a pásztor és hol a nyáj is? Május végén a Bankón volt majális. (Csak így tudom már, rímbe rakva, mint a Játékkockán a képbe rakott minta, Kirakni rajzod, régi Kassa, álom, Fakult kis rajz e vad, színes világon.) Fakult kis rajz, a színe mit se hoz ki, Itt baktat a sánta kovács, Kukovszki, Úgy járok én e hanyag rajzban, kedves, A rajz még tustól s könnyeimtől nedves. Hová kallódott íz, szín, illat, emlék? Van is, már nincs is, élet még, s már emlék. Ami íz volt és illat, ennyi már csak, Valami szédült és gonosz varázslat. Félsz áthajolni párkányán e görnyedt Toronynak, miben élsz, mert lenn a szörnyebb Lomtárban, mint ütött szemét, hevernek Kedveseid, emlékeid, s a dermedt Távolban úgy néznek, mint régi képen A halottak — szörnyű penész a képen, 38