Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

a pókok szúnyogot ölnek fölöttük széles szárnyú sasok repülnek s még följebb még szélesebb szárnyú az éjjel ha mosolyogsz szemedben gombák legyek piroslanak s a pupillád sötét szárnyakon nyílik széjjel (1966) Zs. Nagy Lajos A kert Akácok dühe kerget, kerülnöm kell a kertet, a fürtös öntudattal virágzó, vad szerelmet. A lombok ránk sziszegnek, ha néha erre viszlek. A füvek gyűlölködve rohannak szép szemednek. Ha vetkeztetni kezd lek, fatörzsek vért eresztnek. Amikor átölellek, gyilkos mérget lehelnek. A kövek felhasadnak, ha fénye süt nyakadnak. De szádra tündökölve pereg a tiszta harmat. (1967) Bárczi István A fénykép Félbeszakított mozdulat, se kezdete, se folytatása. 170