Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

De hogyha majd a régi hársúton lilán ragyognak fel az őszi esték, eljövök újra, s hosszan bámulom piros bogarak tarka arabeszkjét. A gyermek megemelte a fátylat. (Kálváriák hegyén a jobb lator keresztjét fény érte, és a néma hársak ijedt szemekkel, dermedezve lesték örök útját a kis piros bogárnak.) A gyermek megemelte a fátylat. (1958) Monoszlóy Dezső Míg hajnal nyílt Hullt fejemet kezembe fogva, a vér belőle egyre csorgott, egy hang vijjogva szállt belőle: „Az élők most már mind bolondok." Párnám rémület habja lepte, míg hajnal nyílt az éj helyén, s langyos nyelvével nyalta bőröm az élet, ez a hű tehén. (2959) Zs. Nagy Lajos Anyám Tüzes tarlókon nőtt virág, az ősz szirmodra vért ver. Kelyhedből két élet szakadt, de nem váltottad meg magad a csókos szenvedéssel. 144