Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

akarom, álljunk vad karikába. Vad karikába, megváltó táncra, mindenki járja, férfimód járja. S egy akaratra taszítva lábunk, a forgatagban összekiáltsunk: Világot rontó nyers erők kelnek, nem elég félni már egyért egynek. Túl az ideg s bór szabta határon: aki most fáj, az őssejtig fájjon. Ki velünk táncol, ki velünk járja: Anyánk képén a világ a ráma. Mindenki mindér'! Pötty, különfények szűnjenek! — Táncba, körtáncba, népek! Tüdő táguljon, csizmaszár rogyjon, törjön aranygyep, zendüljön torkom. Férfikor, így jöjj, így gyújtsak dalra, pávatorokkal így szóljak napba. Szakadjak meg bár, torkomba bukjon szó helyett sós vér: ne hagyjam jussom. 138