Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Jusson a szóra, igazra, szépre, gyehennaoltó hűs emberségre. Szóljak halálig harcverest, bátrat, férfikor, így jöjj, vigyázlak, várlak! (1958) Simkó Tibor Waterloo 1958 Én, aki bejártam Itáliát, vendége voltam Bécsnek, Belgiumnak, unom a hanták hazug Háryját: behódolok a vak delíriumnak. Szemem még zöld; míg lelkem ráfeszül a meg nem váltás kínzó keresztjére, fölizzó szívem véres váteszül harsog, és zeng és forr és gyújt a vére. De fogy a vér, és kialszik a szív. Jó éjszakát, halandzsa Háry, élet! Holnapok legboldogabbika hív! És lelkem régi daca újraéled. Ahol szél jár az árva romokon, s az emléket az esők szertemossák, Napóleonként állva, konokon nézem erőm, e porrá égett Moszkvát. Jó reggelt, dacos delíriumom! Jó éjszakát, obsitos élet-Háry! Vélt harcok cifra meséit unom, hallgasson el ma minden lárifári! 139