A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - Táncika

Érdekes, ha az örömhöz közel kerülök, a tudatom falán a háttér mindig komor, talán a magam nemzedékének kettős látása; a háború korma a leikünkön van. Lehet, hogy a lányok ujja Saint-Exupéry emlék-kezéhez ér, s az ő példáját adták tovább. Lehet. Vállalom a halált, ő írta magáról; tízezer méter magasan repült német vadászgépek gyűrűjében, mikor megfogalmazta ezt magának. Ok most a táncot vállalják, a jókedvet, a győzelmet. Éhezzük a győzelmet, mert ösztönösen tudjuk, hogy a jó érzés, a győzelem összeköt. A mi korunk a kis győzelmeké. Mindenki akar egy győzelmet, ha lehet, sok győzelmet. Mert a kudarc, a vereség elválaszt, elválaszt másoktól, magunktól is. Egyformák lettek a francia lányok, alakjuk, kezük mozgása, elég volt egy pillanat, és egyforma piros virágok lettek. Furulyák, sípok, aprócska dob, csörgő, ennyi a zenekaruk, s minden hihetetlenül könnyű. A mi táncaink dühösek, indulatosak, ráverünk a csizmára, lábunk szárára, dobbantunk nagyokat, nekik minden részük táncol, kezük, testük, lábuk, élvezik, eljátsszák az örömüket: carnaval, carnaval, ismétlik, carnaval... Az újságíró már a színpad szélén áll, s keresi a lányt, aki megérintette őt, de egyformán emelkednek és hullanak vissza a kezek: összevisszaság és rend, kedves, csábító kecsesség, innen már csak egy mozdulat lenne az ölelés: tisztaság és csábítás, szerelemre hívogatás és mosoly minden mozdulat előtt, de véresre is sebezhetnek. Már csak azt az egyetlen lányt szeretné felismerni, különválasztani és elterelni a többiektől. Odamegy a zenészekhez, tangó, mondja kérlelőn, tangó, vagy ha nem, csárdás, mutatja is: visszamosolyognak, s fújják... Carnaval, carnaval. Berántják a sorba, kétfelől fogják, s a kezek szorítása-lazítása diktálja a ritmust, szorítják és elengedik a kezét többször is, megrándul a félkör, lelassul. Francia öröm, francia tempó, asszimiláció francia módra. Lentről tapsolják a férfi bohókás esetlenségét, medvemozgását. — Comme si, comme si — csicsergik, s mutatják is a könnyű féloldalt lépést. — Comme si, így, comme si... Az újságíró makacsul kitart a tangó gondolata mellett, s ölelné magához egyiküket, hogy kilépjen vele a sorból... — Non, non, légerement, könnyedén... Farandele, így, ez könnyű tánc, lezseren... Tesz még egy kört, aztán kisodródik közülük, zenéjükből, mosolyuk40