A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - Álarcok és szerepek

Borowski: — Itt ülök, s az az érzésem, hogy megidéztek. Szerepem mintha házi színházi vagy bírósági szerep lenne... Nodier szétvetette a karjait. Kacagott. Borowski: — Nyilván többről van szó. Itt vagyok. És még mindig nem értem a helyzetemet. Miért hívott ide? Mit akar tőlem? Én már semmit sem akarok öntől. Ha jó a memóriája, tudnia kell, hogy nem jártam önhöz kunyerálni. És amint ön óhajtotta, levéllel sem zaklattam. Mihelyt első pénzküldeményét megkaptam: szívesen jöttem volna, hogy tanáccsal is szolgáljon... Jó időn át arról ábrándoztam, hogy eljövök. Találkozom önnel. De meghívás nélkül nem mertem háborgatni... Nodier: — Aki ily banális akadály előtt megtorpan, vajon mit várhat a jövőtől? Értem önt... A bizonytalanságérzete. A félelemérzete. Az szabott határt a reményeinek. A félelem, a kétely, Borowski úr, amely az elődeiben is nemzedékeken át ott raboskodott, akik aztán ostobán belátták: jobb, ha a kezdeményezések helyett a megalkuvást választják... És önt, uram, már úgy nevelték, hogy félje az időt, a zizzenéseket... Rettegjen... És visszakozzon... Közöttük született. A társadalom alján látta meg a napvilágot. Viselkedésében, meglátásaiban és elgondolásaiban oly keresetlen volt, hogy az párját ritkította... Ön, Borowski úr, eminensen azonosult az övéivel... De később kilépett önből az ÚJKORI BOROWSKI... És ez az új emberi lény a sárba tiporta azokat, akik ajnározták... Mindent lehengerelt, hogy megszabaduljon a múltjától: jót és rosszat, hasznosat és haszontalant... Magában szünös-szüntelenül azt hajtogatta: „ÉN KÖVETKEZEM. ÉN KÖVETKEZEM." És minek is tagadnánk, szinte esélye is volt az újkori honfoglalására... Esélye...? — Ihatom? - kérdezte ostobán Borowski. — Természetesen. - Válaszolta Jan Nodier. - Nem találja ki, hogy miféle itóka... — Nem szőlőbor... — mondta Nicholaus Borowski. — Nem. Nem szőlő. Alma... De az én receptem szerint. Egy kis déligyümölcs, fűszer, egyebek. Az embernek ízlik. Ihatja is. De én inkább mértékkel fogyasztom... Tizennégy óra ötven perc volt. Nodier megterített magának. Zöldséges főtt vesét tett az asztalra. Túróval hintett burgonyakörítést. 394