A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - Veszteglők

(A vágtázó róna. A gúnyárdi Sík. Néhány kilométerrel északabbra, öngyilkos megnyilvánulással, a Kárpátok keleti hegyláncához csapódik). A táskáját, a retiküljét és Denis P. Boulanger Los Angeles című könyvét az autóbuszon felejtette. Pedig... Nemrégen még lekötötte a figyelmét. Hetvenegy perccel korábban még arra gondolt, hogy az Utazzon Velünk legközelebbi számában ismerteti ezt az alkotást. De hát hetvenegy perc irdatlan időszakasz az ember életében. Megújult erővel emlékezni akart. Úgy érezte, hogy lényéből elillant valami. Elhasználódott volna? Gyakran gondolt a véletlen segítségére. Például egy anakronisztikus alaphelyzetre. Néha elegendőnek bizonyulhat a pillanatnyi erőviszonyok mutálása, s az ember kitörhet meghasonlásainak kátyújából. De ehhez a szerencse összetevőinek teljes hadserege szükségeltetne. S az adott pillanat fölismerése. A tépett ruhafoszlányt világos színű kabátjába rejtette. Tán egy néhai elődjének barkácsoló hajlama támadt föl, vagy a benne rekedt egykori gyermeknek engedelmeskedett, amikor néhány, még eltávolítható csavarral megkönnyítette a géproncsot. S akár az elmeháborodott, a megkaparintott, fényüket veszített acélalkalmatosságokat a tenyerében szorongatva tovaiszkolt. Akárha egy színpadi előadás szereplője lett volna. A mezítelen tér pőre díszletei közt bolyongott, s volt pillanat, amikor úgy vélte, hogy az irgalmatlan üresség belőle szökken szét a szélrózsa minden irányába. Már meszire eltávolodott a PAOK-64-66-os rendszámú sportrepülőgép roncsától. A földgyaluk nyomán foszladozó kéreg irreálisan meddő volt. Csupán a mélyedésekben akadt egy-egy magányos iharra, rügytelen galagonyára... Észak felé haladt. (Itt-ott ideiglenes tavak, zsombékosok...) Az Időben távoli téglaégető cigányok virgonc, derűtől szilaj, nyüzsgő településére gondolt. Kilátástalan robotjukra. Szakadatlan nyomorukra. A valahai történések lehelete már elillant a földből. A sorjázó évszakok, a mulandóság tökélye, s a változás folyamata mindent kilúgozott. Megállt. Pár lépésnyire maréknyi kásás hóra lett figyelmes. Ilyen mohón még soha nem kívánta az érintését. 378