A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - A novella tartalma

van. Vll-es, VTII-as és IX-es. Korábban, mondjuk, száz esztendővel ezelőtt, talán volt VII/B, de azóta lebontották. Én hetvenhat esztendeje élek itt, és nem hallottam még a VII/B-ről... Talán még előttem leseperték... De az is lehet, hogy nem seperték le, mert föl sem építették. És a fölépítését talán csak most tervezik, és a kisasszony, elsietve a dolgokat, hamarább ért ide, hogy átnyújtsa azt a bizonyos táskát. — És mint akinek csupán most jutott el a tudatáig, hogy mezítelenül van, és megfázhat, sietve visszahúzódott a salétromos odúba, és becsapta maga mögött az ajtót. Egy őrült, gondolta Tamara. Magához ölelte a táskát. Az még mindig sugározta a hőt. Sötét volt már. Tétova keze kitapogatta a villanykapcsolót. Fölkattintotta, de az égő spirálja nem izzott fel. Talán nem is volt égő. Egy távolabbi ajtóhoz lépett. Kopogtatott. Férfi lépett ki a folyosóra. — Valami baj van? — kérdezte riadtan, a hányatott életű emberek félelmével. — Nincsen baj — mondta Tamara. — Már azt hittem, hogy baj van. Tudja, a mai világban minden előadódhat. Az ember egyetlen pillanatra sincsen megvédve. — Úgy — bólintott Tamara. A férfin öltöny volt. Talán. — Villanásnyi időre azt hittem, hogy Lujza jött haza. A lányom... De aztán csakhamar észbe kaptam, ugyanis Lujza másképpen kopogtat. Fáradtabbak a koppantásai, kiábrándultabbak. Míg ön... — Tamara vagyok — mondta Tamara. — Ta-ma-ra... Míg Tamara kisasszony frissebben, de idegesebben kopogtat, a fiatalok kétségbeesett igyekezetével, mert, kisasszony, még a csengetéseinkben, a kopogtatásainkban, a cipőnk zajában is jelen vagyunk... A teljes lényünkkel jelen vagyunk. Tamara hallgatott. A férfi megkérdezte, hogy mi járatban van. — Ezt a táskát kell átnyújtanom a VII/B-ben lakóknak. — Kisasszony! Higgyen nekem, nincsen VII/B... Ha volna, én lennék a legboldogabb ember, hogy megmutathatnám az oda vezető utat... De nincs... Nincs... így hát azt tanácsolom a kisasszonynak, hogy felejtse el az egészet. Az az idegen férfi bizonyára bolondot akart űzni a kisasszony369