A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

Az éjszaka árkádsorai B. B. kilépett a naplemente egyre vörösödő fényárjában lebegő házból. Az utcán megigazította puha, galambszürke kalapját, amelyet a múlt héten vett egy alkalmi kiárusításon, és nagyot sóhajtva végignézett a csillogó aranyfüsttel bevont hársfák álmosan integető levelein. Nézte a levelek árnyékait, ahogy az enyhe fuvallatra végigsiklottak a komor, penészvirágos falakon. B. B. átvágott a néptelen utcán, és testén az árnyak foltjával elindult a vasútállomás felé. B. B. abban a házban tartózkodik, amelyik most süllyed bele a földhányások tömegéből előtörő homályba, visszafordíthatatlanul, mint a vízzel telt hajó. B. B. valójában egy hűvös szobában ül, kissé kényelmetlenül, mert úgy érzi, hogy a virágmintás falakon, vagy pontosabban, az egyre elmosódó szimmetrikus festékvonalakban vasrácsok rejtőznek. A szobában bodzavirág nehéz, kábító illata terjeng, amit B. B., pillanatnyi egyedüllétét kihasználva, gépies mozdulatokkal próbál elhessegetni arca környékéről. B. B. egy valódi, sötét kárpitú székben ül, és azon gondolkodik, vajon hol látta már ezt a széket, amelynek repedezett festékrétege alól kikukucskál a meztelen fa, finom ujjai alá szeszélyes folyók ártereinek árkait rajzolva. Erre azonban nem jön rá, s ezt annak tulajdonítja, hogy a bágyasztó bodzaillat meg a virágokon zümmögő rovarok andalító zenéje túlságosan elbágyasztja az agyát. Leszögezi magában, hogy csakis egy múzeumi kiállításon szerepelhetett a szék, vagy egy színház kellékei között, de B. B. tudja a legjobban, hogy nagyon régen volt utoljára múzeumban vagy színházban, így agya önkéntelenül tovább kutat emlékei között, bele-belekapva a fájdalmas dolgokba is, ezért aztán B. B. azzal a szándékkal, hogy szakít gondolatmenetével, gyűrött dobozából kivesz egy cigarettát, hogy szertartásosan az ujjai között csavargathassa, fellazítva a dohányt, miközben szemét körbejáratja a szobában, a polcon, amelyen egyetlen tömbbé olvadnak a bőrkötésű lexikonok, a vitrinen, amelyben még élesen elkülönülve világítanak a régi kristály- meg porcelánpoharak, vázák, színes üvegek, amilyeneket fillérekért árulnak a vásárokon, majd szemét pihentetésképpen a szemközti falra irányítja, és szórakozottan bámulja az 324