A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

ott lógó képet. B. B. megállapítja, hogy a kép közepes nagyságú, talán ötvenszer harminc centiméteres lehet, noha tapasztalatból tudja, hogy rettenetesen nehéz nagy távolságból megállapítani valaminek az igazi méreteit. Beleéli magát a kutatási lázba, és úgy meresztgeti szemét a képre, mint egy detektívfelügyelő. Észreveszi a képkeret finom faragásait, amelyek valószínűleg körbefutó levelek festett domborulatai, de ezt nem látja, minden kétséget kizáróan, sőt valójában azt sem tudja megállapítani, milyen fából készült a keret, feltételezi, hogy keményfából, bár B. B. semmit sem ért a fafajtákhoz, igaz, nem is törődik a kérdéssel, és az arcképet kezdi vizsgálni, az üveg mögötti festett férfiarcot. Az arc eléggé kifakult már, de vonásai tisztán kivehetők, ahogy farkasszemet néz vele, és B. B. a kép minőségéből arra következtet, hogy talán a múlt században festhették. Egy pillanatra leveszi szemét a képről, mert odakintről zajt hall, csak egy halk csörömpölést, mint amikor valaki az asztalra teszi a kiskanalat. Amikor B. B. visszafordítja fejét, és szeme elé siklik a kép, rajta az ismeretlen férfiarc, megdöbbenve fedezi fel, hogy a festmény hasonlít rá. Ettől a pillanattól kezdve, miközben kissé hátradől a támlájával keményen vágó bársonyszékben, és ujjaival idegesen gyűrögeti az egy szál cigarettát, kénytelen felfedezni a kép olyan elhanyagolhatónak tűnő részleteit is, amelyeket a felületes szemlélő nem vesz észre. Igaz, a szobába egyre jobban beszökik a homály a leeresztett zsalulécek között, és az alattomos légáramlatok szinte pumpálják a szobába a bodzabokrok meg a hársvirágok illatát, de B. B. előtt kirajzolódnak az ismeretlen arcára festett himlőhólyagocskák gödrei, amelyek kissé elcsúfítják az arcot, ugyanúgy, mint az övét, és látja az ismeretlen orrnyergének törését is, ami egy verekedés vagy egy óvatlan lépés következménye lehet, de az is feltételezhető, hogy így született, és ez kiskorában nagyon sok bosszúságot okozhatott neki, hasonlóan B. B. sorsához, aki emiatt még középiskolás korában is sokat szenvedett. C. éppen abban a pillanatban lép be a szobába, mikor B. B. összeráncolt homlokkal eündul a kép felé, kezét a hófehér abrosszal letakart asztalon csúsztatva, cipőjével tapogatózva keresi az utat a vastag szőnyegen, orrát szinte belenyomja a kép üvegébe. B. B. látni akarja az idegen halántékán a kopaszodás jellegzetes nyelvecskéit, amire ő maga napjában többször is gondosan ráfésüü haját, és hogy meggyőződhessen az arcképen levő nikotinsárga bajszocska valódiságáról, minél közelebb akar furakodni a képhez. Ekkor háta mögött megcsikordul az ajtópánt, és valóban belép C., akinek kezében a tálcán minden lépésnél összekoccannak a likőrösüveg mellett álló poharak. B. B. hirtelen arra gondol, hogy tulajdonképpen 325