A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

— A két bűntárs már a második évét nyomta, de a Zsani anyja csak ment a mézesmadzag után. Egyre többen tartották a markukat. Ráment a bankkönyv, ha igaz, közel százezer. — És a maga szerepe? — Kezdetben kísértett a pénz, éppen csak fel kellett volna markolni. Számolatlanul vinni, és elég érte akármilyen vakduma, hitegetni a másikat. Gondoltam, ha a bíró mer kockáztatni, én miért ne tegyem? Valamicskét... De aztán visszarettentem, annak az útnak nem láttam a végét. — Hogy ítéli meg most a helyzetét? — Pontosan nem tudom, mi történik odakinn. Hallom, sokat beszélnek a demokráciáról. Meg a szabadságról. Ebben reménykedtem... Én csak azt tudom ismételni: nem vagyok bűnöző, postás akartam csak lenni, közvetítő... — Kezdetben. S később? Mikor már megjött az étvágy? Nemzetközi méretű csempészláncolat: lengyel rókaprémek, szovjet arany, Romániába százas csomagolásban delinkendő a kalotaszegieknek, ugyanoda biblia, s mindez nagy tételekben. Emberrel, istennel egyformán sefteltek. így volt? — Ez igaz. — Erre mi a magyarázat? — Aztán már én is akartam lenni valahol. Megütni legalább az átlagos szintet. Nem jó az, ha az embert sokáig tartják lefojtva. Szolgál, szolgál, írja a jelentések alapanyagát a mások keze alá, s egyszer csak lobban. Elég. Úgy érzi, többet és másat érdemel, s ha más nem taszajt rajta fölfelé, maga vesz elégtételt... Ez is a magam filozófiája. — Miért mondják magára, hogy dzsentri? — Valami savanyú gyomrú irigyem sütötte rám. Biztos nem tudott sem enni, sem inni. Szeretem a társaságot, nekem az a jókedv, ha sokan vagyunk a pohár körül, ha sokan dalolunk, ha sokan nevetnek... — Különösen ha állami pénzen lehet az ember gavallér. Most ez megy... Erről is van itt egy jókora lista. — Hát, nem vagyunk szentek. Tudja, ha valaki felülről jön, elvárja. Enni-inni mindenki szeret. Meg aztán a jókedv könnyen terjeszkedik. Sajna, a villanyt mindig az kapcsolja le, aki utoljára megy el. Nekem sok számla izzadt a kezemben ilyen vendéglések után, képviselő elvtárs... Tudnék mondani sok ilyen történetet: volt egy vadászgazda haverom, aki hívta, tessékelte a vendégpuskásokat. Udvarias volt és gavallér, fasza Lajko, így becézték. Engedte azt is, amit nem szabad. Tiltás idején is 31