A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

— Engedelmével, én csak azt tartom: árnyéka nőtt az életünknek. Csak félünk bevallani. Amiről beszélek, a magam históriája. Mondanék mást: volt egy pincemester haverom... Van fogalma arról, hogy a pincékből hány és hányfelé folyik a korona? A borra gondolok. Ha nem félne magától egyik-másik vincellér, hát elmondaná, hetenként hány autó, hány demizson... Havonta hány akció? Hány vendégség? Hány delegáció, hány megkínálás? A járási, a kerületi, a központi hosszú ingesek hányféle igénye?!... Mennyi ürügyet és okot kell hivatalos fontossággá változtatni? Volt már ilyen társaságban, képviselő elvtárs? — Kerülöm az ingyen lakomákat. — Pedig néha érdemes lenne beülni és figyelni. Ahogy Mátyás tette. Úgy titokban, akárha maga is közéjük tartozna. Csupán a figyelés kedvéért. Látni a vincellér könyvelését meg az izzadását meg az ákombákom hazudozásait, mert legalább a papírral el kell hitetni a dumát. — S maga... maga csak ártatlan nézője volt a pincebuliknak? — Részesültem én is. — De eltértünk. — Igen, persze, ez már a nagy buli... Jelen voltam, sok helyütt jelen voltam. A vádirat szerint a dolgok közepében. Szerintem csak a dolgok szélén úsztam... — Ezt már említette, ismétel, körbejár — mondta inkább magának az ügyész —, régen ülünk itt, lassan befejezzük. — Ne, ne még. Engedelmével, volt egy esetem, amit elhallgattam a kihallgatásokon, meg akartam tartani magamnak. Ha nem élne vele vissza, de csak ha nem élne vele vissza... — Hallgatom. — Egy fiatal parti. Könnyelműséggel kezdődött, mint sok minden rossz. Bandáztak, ittak, rumliztak. Előbb sokan, aztán maradtak hárman, kakaskodtak, kalandot akartak. A nagy parkban lesben álltak, leütöttek egy embert, elvették az óráját meg a pénzét. Két napig örülgettek a győzelemnek. Elkapták őket. Ezután vizsgálati fogság, kihallgatások, ahogy beindul. Hármuk közül a legfáintosabb egy katona haverom gyereke volt. A Zsani. Finom lélek, ártatlan kinézetű, szófogadó, illedelmes — így mondták róla. Otthon ilyennek ismerték. S egyszer csak a rendőrök között. Érettségi előtt állt. Az első, amit kapott, kisuppolták az iskolából. Beindult a mentés, cibálták volna tíz körmükkel ki a basziból. De gorombára sikerült a kaland, a károsult embernek eltört az állkapcsa, meg 29