A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

Pákhot már az első szemeszter végén kiszórták: egyetlen szemináriumon sem vett részt. Az évfolyamvezető tanársegéd személyesen rendelte be. Már november közepén. „Mondja kérem", szegezte neki Pákhnak a szigorú kérdést, „el akarja veszíteni a szemeszterét? És ennek következtében természetesen az egész évet is?" Pákh képmutató szerénységgel azt válaszolta, hogy ezt semmi esetre sem szeretné. Ennek ellenére továbbra sem látogatta sem a szemináriumokat, sem a proszemináriumokat, sem az előadásokat. Még a szemeszter befejezése előtt hivatalos levélben értesítették, hogy „tanulmányait önkéntesen és önkényesen" (ez utóbbi szót a levélben aláhúzták) „megszakítottnak tekintik". Továbbá, hogy „ezt a döntést csakis a Rektor Úr Őméltósága kivételes engedélye másíthatja meg. A Rektor Úr Őméltóságához benyújtandó kérvényéhez az előadások látogatásának elmulasztását megfelelő szakorvosi látlelettel igazoló orvosi bizonyítvány csatolandó". Pákh nem óhajtotta igénybe venni a Rektor Úr kivételes engedélyét. A szakorvosi bizonyítvány beszerzése is nehézségekbe ütközött. Pákhnak azokban a hónapokban nem volt egyéb komolyabb baja, betegsége, kórsága, mint hogy halálosan szerelmes volt. De ez most nem tartozik ide, és Pákh maga sem hitte, hogy erre a bajára orvosi látleletet állítanának ki. — Jó — mondta Kondor. — Most pedig beiratkozunk Debrecenben a jogra. Voltál már Debrecenben? Pákh még sohasem volt Debrecenben, és őszintén érdekelte Csokonai Vitéz Mihály híres városa. Simán felvették őket. „A Tankerületi Királyi Főigazgatóság illetékes ügyosztálya ezúton értesíti Tanár Urat, hogy ideiglenes, kisegítő, óraadó tanári alkalmaztatását a következő tanévre is meghosszabbítja." Még mindig tanárhiány volt. Felvidék, Erdély, Délvidék: a főiskolák nem győzték eléggé szaporán szállítani a pedagógusokat. Na meg aztán ott voltak a katonai szolgálatra behívott, tartalékos tiszti ranggal rendelkező tanár urak is. Pákhot azért nyugtalanította a dolog. — És ha innen is kirúgnak? — Akkor majd beiratkozunk a teológiára — válaszolta Kondor rendületlen nyugalommal. — Csuhát kapunk majd, és ha alkonyattájban párosával sétálni visznek a szemináriumból, a kis srácok ránk köszönnek, 278