A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Égig érő palatábla

A kényelem miatt. Ott nincs vesződség a házzal, azt sem tudják, honnan fűtik a lakást, honnan kapják a meleg vizet. A kerttel sincs vesződség. Persze zöldség sincs, csak ami a piacon „terem". Pénzért kell venni mindent. Hát csak maradjon ott, ha fel akarja élni minden pénzét! Egyik fia Pozsonyban telepedett le, a másik Ostraván. Nem csábítja haza őket az új ház. A felesége halála megrendítően hatott rájuk, de a temetés után, amikor együtt volt a család, még csak a szájukra sem vették, hogy hazajönnek végleg, nem hagyják magára az apjukat. Adja el a házat, költözzön a kisebbik fiához Ostravára, ennyit ötlöttek ki egész este. Az ostravai menyének akkor még nem volt gyermeke. Úgy nézett ki minden, hogy nem is szülhet. O lesz a család dédelgetettje. Áldja az eszét, hogy nem könnyelműsködte el a döntést. Most kolonc lenne a nyakukon. A menye egészséges fiúgyermeket hozott a világra. Igaz, későn, de annál nagyobb volt az öröm. A megkésett unokát várja, a hétéves Bogár Marcit. Martin Bogárt. Miatta törekedik föl a padlásra. Még néhány létrafok, és már benne is áll a nyílásban. Feje fölött jókora darab szalonna lóg. Megizzadt a melegben. Csöpög belőle a zsír. Nincs jobb az ilyen szalonnánál. Uborkával valóságos csemege. Jó fog kell hozzá, semmi más. Az meg van. A műfogsort ingyen dugják mindenkinek a szájába. A padláson nagy a por és a rendetlenség. A törött cserepek résein vastagon ömlik be a napsugár. Az öregember nem tudja, merre induljon, mihez nyúljon. Már a gerendán csücsül, a kémény közelében, és sajnálja, hogy feltörte ide magát. Csak most látja, milyen nehéz feladatra vállalkozott. Egy kis semmi palatáblát előkeríteni a sok limlom közül annyira reménytelen, mint tűt keresni a szalmában. No de sebaj, az autóbusz délután érkezik, van még ideje elég. Akár az egész padlást feltúrhatja. A legnagyobb vaspántos ládában kezdi a keresést, amelyben ott porosodnak a mindenféle irományok a nagyapja, az apja és a maga idejéből. Németül-magyarul a Monarchiából, szlovákul-magyarul az első köztársaságból. Két további hivatalos irat a második háború utáni évek zűrzavarából. Az egyik deportálni akarja Csehországba, a másik telepíteni Magyarországra. Egyikből sem lett semmi. Hiába tették a háborús bűnösök listájára. A deportálást azért úszta meg, mert Szlovákiában is nagy szükség volt a kőművesekre. A kitelepítést meg lefújták, mire rá került volna a sor. Legszívesebben újra elolvasott volna mindent, amit a vaspántos ládában talált, de arra most nem futotta az idejéből. A palatábla keresése fontosabb volt a keresztlevelek, a hovatar252