A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Égig érő palatábla

a kaput, s elkezdődött az ide-oda járás kálváriája. Vitte a fiát szlovák szóra, de két-három hónapot sem bírt ki az idegen helyen, hazaszökött. Mit kezdhetett három gimnáziumi osztállyal? Semmit. Szerencsére a harmadikos gimnazisták szüleit behívatták a szlovák gimnáziumba, és a volt osztályfőnök azzal állt eléjük: — Emberek, ha írásban kötelezik magukat arra, hogy a gyermeküket Magyarországon taníttatják tovább, akkor az igazgatóság azonnal kiállítja számukra a negyedik osztályos bizonyítványt! így vásárolt a fiának aláírásával egy gimnáziumi osztályt, s ebből megint csak bonyodalmak következtek. Negyvenhét őszén átszökött gyermekével Magyarországra, és beíratta a Sárospataki Református Tanítóképzőbe. Két évig ott tanult, s kétszer állt bíróság előtt tiltott határátlépés vádjával. Miskolcon járta a harmadik osztályt, mert Patakon hirtelen és váratlanul megszűnt a népi kollégium. A Lévay József Gimnáziumban, amelynek pedagógiai tagozata is volt. A fia annyira belehabarodott akkor Lévay József Mikes című versébe, hogy egész nyáron azt szavalta, egyik versszakát még most is tudja fejből. Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását — Egyedül, egyedül A bujdosók közül Nagy Törökországban!... Ha csak itt nem lebeg sírjában nyugovó Rákóczinak lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában! Miskolcon érték utol a csehszlovák hatósági szervek. Fölvették a nevét a közös útlevelesek listájára, amiből megint az a baj származott, hogy a fia csak Szobnál léphette át a határt, rettenetesen nagy kerülővel, holott Miskolc légvonalban hatvan kilométerre volt a falujához. Ennek is vége lett aztán, amikor a magyar iskolák kapuit megnyitották. Pozsonyban érettségizett a magyar pedagógiai gimnáziumban. Jelenleg is ott hivatalnok. Magyar nőt vett feleségül, nincs gond az unokákkal. A másik fia egyszerűbb utat járt, mégis messzebb sodródott. Parasztnak született, élt-halt a földért, de nem volt annyi holdja, hogy abból élni lehetett volna. Mikor a szövetkezet megalakult, mondta a gyerekének, most már lesz földje, de csak kelletlenül húzogatta a száját, nem ízlett neki a közös munka. Egy napon fölült a vonatra, elment Ostravába bányásznak. Egyik fia sem maradt otthon. A fiatalnak a város tetszik jobban. 251