A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

— Tudod, ki volt ez? Egy nagy dumás csaló — heveskedik a feleség. — S te ezt nem láttad? És mi az, hogy nem tudsz visszaemlékezni? Miért vagy ennyire udvarias? Ha valaki azt mondja, földi, te a nyakába borulsz... Képviselő úr, van egy marék szülőföld a zsebemben... — Én ilyen vagyok, a közös táj, közös emberi élmény: ősi igazság. — És mit teszel, ha rászedett? — Tapasztalat marad. — Kinevetnek. Elfordul a beszélgetéstől, válaszai nyugodtak ugyan, valójában ingerült. Az ő gyanúja nem ilyen egyértelmű, talán még nem ismeri a visszaélés, a bizalommal való visszaélés érzését. — A világ legnagyobb dolga az emberi együvé tartozás — mondja csendesen —, én nem tagadhatok meg egyetlen embert sem, érted? És ez az állam sem gondolkodhat másként, ezt vállalta. Az ígért időre a pénz nem jött meg. Néhány napig még mentegette magában vendégét a képviselő, aztán felhívta a megadott számot: az intézmény, cím, telefon egyezett. „Ilyen nevű ember nálunk nem dolgozik, s nem is dolgozott", ismételték kétszer is a telefonba. A bizalmas tájékoztató közölte: „A hónap két napján ismeretlen személy csalások sorát követte el. Különböző ürügyekkel pénzt csalt ki felelős állami tisztséget betöltő elvtársaktól, a nyomozás érdekében kérjük az eset pontosítását..." A képviselő hallgatott kudarcáról: „Az úristenemet, ez a hiszékenység tandíja." Valahányszor eszébe jutott az eset, a forradásos homlokú nézett vele szembe, de most konokul — alázat nélkül. — Mi lett a kedves földivel? — kérdezett rá a feleség. — Végül is kinek lett igaza? Elfordul a képviselő, kivár a válasszal: — Rendben. — A pénzt megküldte? — Mondom, rendben. — Kivizsgáltattad? — Nem volt rá szükség. Elégtételt akart venni. „Ha magamnak is, legalább tudni az igazságot." Felkereste a falut, ismeretlenként állított be a rokonsághoz: „Régen nincs a családjánál, büntetésben van." A börtönigazgató tájékoztatása pontos: a legújabb rendelkezés értelmében a jó viseletű rabok negyedévenként kimenőt kaphatnak... A bizalom próbája ez, az emberarcú demokrácia eszköze... 22