A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Hogya György - Új novella

x Uj novella Volt idő, mikor úgy éreztem, meg kell írnom az Új novellát. Nem lett volna főszereplője, legalábbis nem élő személy, és nem hagyományos módon bonyolította volna a cselekményt. Ez persze a legkevésbé sem zavart, mint ahogyan azok az előrelátható vádak sem, amelyek transzcendensnek és misztifikálónak nevezték volna a többrétű és látszólag bonyolult szerkezetű novellát. Nekem ugyanis szilárd meggyőződésem volt, hogy sokkal inkább transzcendentális és következetes, ráadásul összetett világunk összetett történeteinek eddig föl nem becsült létjogosultsága is biztatott. Az ötlet, az a bizonyos Lényeg egy elhomályosuló keretű emlékképben jelent meg, az agyamból kiinduló párhuzamosok végtelenjének két szabadon futó, meghatározhatatlan múltú és keletkezésű szálának csomópontjában. Az egyik szabadon futó emlék egy hatalmas preparált csukafej, veszélyes, visszahajló fogain megcsillanó napfénnyel, míg a másik szál a légcsövekről olvasott cikk apró, gombafejű pálcikáinak piszokelhárító szerepét rejtette, mintha egy koaxiális vezeték burka védené. Bevallom, először nem értettem, miféle változás megy végbe bennem, pusztán arról a bizsergető érzésről volt szó, amely, mondjuk, akkor jelentkezik, ha valakinek a szemöldökébe szúrnak egy injekcióstűt anélkül, hogy a homlokcsontot érintenék. így aztán csak az jutott eszembe, vajon mit válaszolnék arra a kérdésre — ha történetesen mellettem lenne valaki és venné a fáradságot, hogy megkérdezze, ugyan mi módon alakultak a csuka fogai úgy, ahogy? Vagy: Mi az az erő, amely évmilliókkal ezelőtt apró dudort nyomott légcsövünk belső falára, amely aztán megsokszorozódva apró pálcikákká fejlődött a piszok bekerülését megakadályozandó? Rá kellett jönnöm, hogy csodálatos dolog a természet tökéletességre való törekvése, és bár mint sokan mások, én is hiszek az élet lényegének természettudományos megközelítésében, ez a bizonyos apró kinövés a légcsövemben ahhoz a bizonytalansági tényezőhöz juttatott közelebb, 209