A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Hogya György - Árnyak temploma

Kart karba öltve sétálunk le a bejárati lépcsőkön, majd jobbra kanyarodunk, és a kastély mögötti platánsor felé vesszük utunkat. — Hogy áll a per? — kérdem. — Úgy, hát már ön is tud róla? — Természetesen. Ki ne hallott volna arról a méltatlanságról, ami az „Olaszországi bizalmas levelek" szerzőjével megesett? — Húsz dühödt, rágalmazó levelet írt az Akadémiának! — háborodik fel. — Ne törődjön vele — nyugtatom —, ez egy süket ember. — Hogyan? — csodálkozik el. — Nincs benne semmi harmónia. Nem hallja a zenét! Minden értelmes ember fejében ott van a zene! Ha csak egy icipici dallam is, de ott van! Csak ezek az emberek kerülhetnek közelebb a Harmóniához, ők fogékonyak a művészetek iránt, ők alkothatnak és érthetnek eredeti műveket... a süket emberek képtelenek erre... legfeljebb töredékeket fognak fel, de azzal sem tudnak mi kezdeni... képtelenek alkotni... ebből a szempontból Voltaire egyszerűen süket... nincs benne semmi eredeti... — Igaza van! — néz rám csillogó szemekkel. — Az az ember gazember — teszi hozzá önmaga megnyugtatásául. Nehezen viselné el, ha már szóba került, hogy ne mondjon róla véleményt. — De a fiaim már intézkedtek. Felkeresték a Ferney-belieket és nyilatkozatokat csikartak ki belőlük... Nehezen ment — teszi hozzá bizalmasan. — Nehéz az emberekkel — hagyom rá. — Lám Cicero is megkorbácsoltatott egy embert, mert gúnyos megjegyzést tett az apjára. — Itt van az az ember? — néz rám gyanakodva. — Nem, dehogyis. Csak példának hoztam fel arra, mennyire megtévesztő a népszerűseg. Tudja, mi történik odakinn? — Persze. Ha elég anyag gyűlik össze, a fiam felkeresi Fréront, ugye ismeri őt? Bólintok, hallottam a szerkesztőről. — Nos — összeszorított ajkai elszántságot jeleznek —, ő pedig közli ezeket a nyilatkozatokat az Année litteraire-ben. — Nem erre gondoltam — vallom be. - Azt kérdeztem, hallotta-e, hogy odakinn — mutatok a falakon túlra — betiltották az „M" betű használatát? — Micsoda? — horkan fel. A hír váratlanul éri. Kitágult szemekkel, gyanakvóan néz rám. — Úgy van — ismétlem meg. — Betiltották az m használatát. 197