A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Isziná, iduká

bátorságát, hogy ami az ő számára a lehetetlennel volt határos, Magda azt a lehető legegyszerűbb módon oldotta meg. Mert végül is mélységesen igaz, amit mondott: a gyermek nem lehet bűnös. De bűnössé tehető, gondolta tovább Rovny igazgató úr, bűnössé tehetjük, ha nem tanítjuk meg a jóra, a szépre, a törvény tiszteletére, a munkára, az emberségre. Minderre megtanítani pedig csak úgy lehet s akkor, ha szándékainkat és céljainkat képesek vagyunk vele megértetni... Persze, ez így ugyancsak egyszerűnek látszik, s magyarázatnak, önigazolásnak bőven elegendő. Csakhogy mi egy nagyobb egész része vagyunk, s e nagy egész a mi logikusnak látszó érveinkkel szemben más, súlyosabb érveket állíthat szembe, sőt azokat el is vetheti, mint nem helyén valókat. A nagy egész érdeke és célja különbözhet az egyén érdekeitől és céljaitól. Csupán az a kérdés, hogy mindezt ki-ki hogyan ítéli meg. Magda számára, tűnődött Rovny Rudolf, a kérdések emberi, tehát lelkiismereti szempontból leegyszerűsödtek, s a választást ezek határozták meg. De nem megalku­vás-e az ilyenféle leegyszerűsítés? Mégiscsak küldetést teljesíteni jöttek ide, nem pedig feladni bizonyos általános elveket és felsőbb célokat. Ám bárhogy is kerülgette Rovny igazgató úr ezt a tövises bozótot, lelke legmélyén felesége mellé állt, neki adott igazat, bárha az értelmével ezt az igazságot még képtelen volt teljes mértékben befogadni. Az azonban egyértelművé vált előtte, hogy olyan döntések várnak rá, amelyek egész életére meghatározóan kihathatnak. Döntenie kell arról, hogy a felsőbb­ség által reá testált napi feladatokat maradéktalanul elfogadja és végrehajtja, s ennek minden erkölcsi következményét teljes egészében magára vállalja, vagy pedig követi lelküsmeretének szavát, s teszi azt, amit felesége — az ő tudta és beleegyezése nélkül — elkezdett. E tétova és nagyon nehéz őszi napokban száz és száz felmentő érvet talált a maga számára, de ugyanannyi elmarasztaló gondolat is megszületett ezen érvekkel szemben. Végül is nem kevesebbről, mint a maga családja jövőjéről, egzisztenciájáról volt szó. Ha kitudódna, hogy felesége magyarul tanít — s ez könnyen megeshet —, a felsőbb szervek azonnal eltávolítanák mindkettőjüket a pályáról, s ki tudja, további sorsukra mindez milyen következményekkel lenne. Megbélyegzettek lennének életük végéig, árulók... Iszonyú még rágondolni is. De nem lehet nem gondolkodnia, a helyzet rákényszeríti, s választania, döntenie kell, tisztáznia magában, hogy mi a helyes az ő, Rovny Rudolf számára, mi az, amit emberként, állampolgárként és pedagógusként vállalhat... Kétsé­gek között teltek napjai. Kétsége és nyugtalansága egyre csak nőtt. A komisszár által ígért események ugyan bekövetkeztek, de az azokból 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom