A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Isziná, iduká

származó élmények és tapasztalatok mélyen megrendítették. Ugyanakkor azt is be kellett látnia, hogy — bár a falu közössége megfogyatkozott — nem következett be az a kedvező változás, amit ezen események végrehajtásától vártak. Csupán az „isziná, iduká" zuhogott napról napra, s egyre súlyosodó erővel, egyre csonkábban, s egyre torzabbul. Megtörtént, hogy álmából riasztották fel ezek a hangok, s ilyenkor virrasztotta kétségeit és fel-felröppenő gondolatait. A minap Feróval találkozott a jegyzői irodában; Fero éles szeme azonnal felfedezte, hogy gondban él. — Mi a baj, igazgató úr? — kérdezte Fero. — Havaiami hiányzik, csak szóljon. Lövök pár fácánt vagy nyulat... — Félek, Fero — vallotta be gondjait Havran Ferónak az igazgató. — Félek, hogy nem járunk jó úton, félek, hogy mindaz, amit most teszek vagy teszünk, nem hozzánk méltó cselekedet... — Szemétség! Az! — mondta Fero tőle szokatlan csendességgel. — Hogy még Krajczáros bácsi is háborús bűnös... Hova vitték?... Meg a többiek... Hát ez a béke? Ilyen a győzelem? A védteleneken venni elégtételt? Fero Havran elhallgatott, leakasztotta a fogasról a sörétes puskát, vállára vette, s kinyitotta az ajtót. — Viszek néhány fácánt vagy foglyot estére — mondta, s elment. Rovny igazgató úr ott és akkor határozta el, hogy meglátogatja Vassy rektor urat. Bizonyosságot kell szereznie, tiszta és egyértelmű bizonyosságot önmaga számára, mielőtt elszánja magát a döntő lépésre. Érezte, hogy szüksége van segítségre, jó szóra, emberi közelségre, valamiféle biztatásra az első mozdulat megtételéhez. Ki máshoz fordulhatna ezért, ha nem egy idősebb, sokat tapasztalt kollégához? Hogy ez az ember magyar? Legalább általa látni fogja, miként ítéltetnek meg mostani cselekedetei. De elhatározása belső ellenérvekbe ütközött: miféle hamis bűntudat koloncait vetted magadra, hogy gyónni készülsz? Hiszen te bűnt el nem követtél... Uramisten, sóhajtotta, ki tud itt eligazodni, ki tud itt igazságot tenni? S Fero kérdései? Van-e egyáltalán válasz Fero kérdéseire? Mit gondolhat minderről Magda, a felesége, vagy tegyük fel, Vassy rektor úr? Mit gondolnak róla az itteni emberek? Róla, Rudolf Rovny iskolaigazgatóról? Mit gondolnak róla azok, akiket teherautókra raktak és elvittek, s azok, akiket a helyükbe idehoztak? Csupa kérdés, csupa visszhangtalan szó, verem mély sötétje. Mondta hát Vassy rektor úrnak kétségeit, mintha valóban gyóntatószékben térdepelne. S jólesett, hogy az idős ember nem szólt közbe, hogy 157