A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Isziná, iduká

s egyéb intézkedések is folyamatban vannak. - Még egy kicsit ki kell tartani, igazgató úr — biztatta a komisszár. — Meglátja, hamarosan sok minden megváltozik itt is. A komisszár által ígért változások csakhamar be is következtek, ám Rovny igazgató urat ezek inkább elszomorították, mintsem hogy fellelkesítették volna. Mert bár a háborús bűnösök egy részét valóban áttelepítették Magyarországra, akik azonban a helyükbe jöttek, legfeljebb a nevükben — vagy még abban sem — voltak szlovákok. Beszélni is leginkább csak magyarul beszéltek. Az eltávozott gyerekek helyére mások kerültek, de ez a korábbi helyzeten szinte semmit sem változtatott. — Ezt így nem lehet tovább csinálni — mondta egyik este a feleségének. — Mit nem lehet így csinálni? — kérdezte Magda asszony. — Azt, hogy végül is tanítók volnánk, de amit teszünk, az nem tanítás. — Hanem mi? — Bűn! S mi ezt a bűnt folyamatosan elkövetjük. Napról napra, óráról órára. — Csak a kötelességedet teljesíted. — És te? — Mit hogy én? — Amit te mondasz, azt talán értik ezek a gyerekek? Mert én azt látom, hogy amit leírok, ők lemásolják, amit felolvasok, utánam mondják, de azt is látom, hogy nem értik a leírtakat, sem az elmondottakat. A te szavaidat talán értik? — Persze — válaszolt nyugodt derűvel Magda asszony, különösebb hangsúly nélkül. — Tudod, Rudo, én magyarul beszélek velük. Rovny igazgató úrnak elakadt a lélegzete. — És ezt... És hogyan?... Hogyan, hogy erről eddig nekem... — Csak azért, Rudo, mert így találom helyesnek, mert rájöttem, hogy a gyermek nem lehet bűnös. Ilyen egyszerű az egész. Te is megteheted, csak rajtad múlik. Felesége szavai, valamint az, hogy magyarul tanítja a gyermekeket — szembeszegülve a törvényes rendelettel —, előbb megdöbbentették, aztán pedig mélységesen elszomorították az igazgatót. Főleg, hogy felesége a tudta és beleegyezése nélkül tette ezt; hogy még csak arra sem érdemesítette őt, hogy erről beszéljen vele. Ha őmaga nem hozza szóba ilyen irányú kétségeit és gondjait, talán végigtanítja az évet anélkül, hogy ezt közölte volna vele. A másik oldalon viszont csodálta felesége 155