Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 3. A karácsony: férfi-ünnep

lalást: ,,A karácsony férfi-ünnep". Férfi-ünnep a gyermekért — a jövőért, hol „kisded-sírás velünk veszekszik". Férfi-ünnep: „férfi-hajnal", „férfi-bánat". A férfi-ünnep: egész vállalás: „Mienk az arany, myrrha, tömjén / S a nagy fájó gondolatok." Nem csoda, ha Ady eljut a szeretet legnehezebb parancsához: A született Jézus Ez igézetes gyermek, Áldja meg azokat, Kik a szivünkbe vernek Mérges szuronyokat. Mert Jézus volt a Jóság S a nagy, szent türelem. Es mi lett mindebből? Olvassátok el a ballada művészetében megtisztult modern karácsonyi regét: Kató a misén. Karácsony éjjelén „kidobta a havas semmibe / magzatját a papék Katója", és utána elment „éjféli, szent, vidám misére", ahol gazdája a gyülekezettel énekli, „Hogy megszületett az a gyermek, / Az a gyermek, ott Betlehemben". Kató fölsír a papi szóra S az a gyermek, a betlehemi, Könnyezve tekint le Katóra. A valóság kicsiben és nagyban gyalázza, hamisítja a született Jézust. Ady betlehemi óhaja — „De jó volna ... / Igaz hittel, gyermek szívvel / A világgal / kibékülni, / Szeretetben / üdvözülni" — megtörik a társadalmi hazugságokon, a pénz, a tőke, a hatalom farizeuskodó embertelen törvényein: Ma a bilincses millióknak Éhnyavalyás kínos élete gyászol S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug fölkentség, ál szeretet. Ady a proletár-karácsonyon „enyhet" álmodtat „a piros 66