Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 3. A karácsony: férfi-ünnep

bosszú" népével; biztatja, hogy lépjen a „Krisztus-hydra ezer fejére, / Megfizetni vad századokért". De a Krisztushidra nem Krisztus. A Krisztus-farizeusoknak: a Krisztust gyilkoló, jóság- és békegyilkosoknak semmi közük Krisztushoz! Ady a csalást és csalatást akarja elkülöníteni: „Ma hóhéraink Jézusához hallelujázni nem vihetnek minket": jelenti ki szent haraggal a szegénység dacát. Gazdagok mutogatós, provokáló karácsonyfás ünnepe nem lehet. Ady Jézus-ünnepe, a szívébe lopakodott szegényszolidaritás nem hihet többé a karácsonyi „prémbundás víg örvendezőknek". E sorok leírása után egy fél évre a prémbundás víg örvendezők az „Éljen a háború"-ördögmiséjén mutatták ki foguk fehérét. „Békesség a jóakaratú embereknek!": Jézus és Ady végzetesen egymáshoz árvultak: Két gerlicét vagy galamb-fiókát Két szivet adnék oda, Hogyha megint vissza-jönne A Léleknek mosolya S szeretettel járnánk a jászolhoz. Háború van: mindannak az ellenkezője, ami Jézust jelenti: Ő mondta: fegyvert a fegyverrel Győzni s legyőzni nem szabad . . . Háború van: „az elrosszult emberek: Krisztus-hitünket csúfolók". Háború van: „nőnek a gazok, / S kevesek az igaz igázok". Háború van: halál hazug aratása, és Ady „óhajtozik el a Magasságba", mert „nagy a csúfság idelenn" és kapaszkodásának tárgya, vágya: karácsony: De van Karácsony, Karácsony, S ember-vágy küldte Krisztusunkat. Krisztus kivánata. Megtartóé, Lázong át a szivemen, 5* 67