Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

kíméletlensége szülheti a nihilizmus tényét: az egyoldalúan túlméretezett hamis jogtalan valóságmarkolás semmire eszmélését. És ez a teljes csőd az ember műve. Az ember a szellem és lélek erkölcsi hierarchiájának kiépítése helyett még a dolgok, az anyag természetes, strukturális összefüggését is megbontja. Minden valóság annyit ér, amennyit mint igazság ér. Arisztotelészhez kell visszalapozni: „Mindennek annyi része van a létezésben, mint amennyi része van az igazságban." Ezt csak szellemember mondhatta, kinek kihatása: a valóság igazságtartalmának a megállapítása. Szellemvalóság csak erkölcsi valóság lehet. A szellem erkölcse a gondolat igaza! Minden, ami nem a gondolat igazára, teljességére van beállítva, irgalmatlanul tévútra kerül. A szellem csalhatatlan, megvesztegethetetlen bíró: ízeire bontja a valóságot, hogy kiutalhassa a rangjának — tényleges valóságának — megfelelő helyét. Funkciója: értékelés, és ez az értékelés nem ismer félrenézést, a pascali „végiggondolás" csak így eredményezhet — ítéletet. Az értéktudat: igazságtudat, és azért egyedül a szellem mondhat döntő vétót a valóságnak, ha az nem éri el emberi rangját. A szellem hitelesítése nélkül nincs igazolt valóság. Enélkül állati lét marad — hitleri ultima-prima ratio —, tehát emberileg valótlan, valósíthatatlan, erkölcsileg lehetetlen, melyet a szellem, a gondolat igaza — semmivé szaggat. A fasizmus pontosan felismerte a szellem forradalmi funkcióját: az arkhimédészi pont szerepét, mellyel világot lehet kivetni sarkaiból. Ellenséggé deklarálta, „hazaáruló" funkcióvá. Ernst Jünger bizonyítja: „A nemzetiszocialista államban az absztrakt szellem alkalmazása kimeríti a hazaárulás tényét." A barbarizmus — a hatalmi totalitás — első számú ellenséggé deklarálta a szellemet, mert ennek központjában az ember áll. „Der Mansch in der Mitte", az első világháború rubineri parolája ma mindennél aktuálisabb és mindennél vigasztalanabb: ember és emberség ki van robbantva a világ tengelyéből. A humanizmus: a szellem embersége. Csődje elsősorban a szellem válságát vetíti. Aki szellemet tagad, aki szellemben gyávul: emberséget kisebbít. Emberség kisebbítése, emberség kikapcsolása: a fasizmus programja. Csak az emberségtudat erősítésével, csak a szellem non possu428