Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

musával törhetjük meg a fasizmus igézetét. A szellem­ember mentő szerepe az antifasizmus térfelében döntő jelentőségű. A vox humana vele és általa korrigálhat való­ságot, változtat és vált meg embereket, sőt egész nemzet­testet, népcsoportot, mint a szlovenszkói vox humana pél­dája és próbája bizonyítja. Az erkölcsi nihilizmus áldozata mindig és mindenütt az emberi magatartás, mely a hamis valósággal szemben a non possumus állhatatosságával reagál. A vox humana a szellem erkölcstudatának teljessége, példaadó szuggerá­lása. Ki csodálkozik, hogy a vádlottak padján ül? Még mindig a szlovenszkói magyar kisebbség peréről van szó? A vádlottak padja kezd szűknek bizonyulni. Már nem vagyunk egyedül. Bennünk, velünk és körülöttünk az antifasizmus osztozik sorsunkban. Perben állunk, ember­telen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a közép­európai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi és nem több volt a tétünk és védelmünk. A mi perünk az antifasizmus próbatétje: elítéltetésünkkel a humá­num veszt csatát. Soha egy pillanatra napos oldalon nem álltunk: soha egy pillanatra meg nem tántorodhattunk. Ma minden pró­bát kiállt fix pont vagyunk. Ha mi megrendülünk, ha mi szétszóródunk, nálunknál több vész. Minket nem lehet meghamisítani, kirekeszteni, emberi jussunkból kitúrni. Aki megpróbálja, az nálunknál többet semmisít meg. Mi a világháborúból jöttünk: annak szülöttei és áldo­zatai lettünk. A magyar bűnök trianoni perének mi vol­tunk egyik bűnhődési tétele. Megszenvedtük, levezekeltük, mások lettünk, többek lettünk: a vox humana magyar élcsapata. Világháborúból jöttünk, világháborúba torkoll­tunk, és hivatásunk most teljesedett ki mentő, őrző duna­táji szolgálattá. Ellenséges földön, a fasizmus légkörében őrzők lettünk a strázsán — mások helyett is. ,, Pestdemo­kraten, rückgrat- und weltanschauungsloses Gesindel" — nyugtázta posztunkat Karmasin Grenzbotéja (1942. VIII. 12.). Utolsó mohikánok voltunk, a demokrácia stafétafutói a legnehezebb szakaszon. De a végén a botot nem volt kinek átadnunk. A demokrácia futama megtört, valami új 429

Next

/
Oldalképek
Tartalom