Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

nem tudva, fásult-dermedten várja a végzetet. Rezdülés, sóhajtás sem jelzi léiét, lázongás, káromlás itt nem vet hullámokat, néma és mozdulatlan, mint egy halott. A gye­rek is halott: nyolcvanezer magyar gyerek némaságát gyom­verte udvarú üres iskolák keretezik. Ez a kísérteties néma­ság, ez a gyerekszemekben kezdődő hullafoltos mozdulat­lanság mozdít ma engem. Valakinek szólnia kell. . . Tanúk helyett vádlottak lettünk. Beszélők helyett elné­mítottak: felületes egyszerűsítés és általánosítás áldozatai. A német fasizmus csehszlovákiai bűnhődésének — a né­met kitelepítésnek — mi vagyunk a ráadása, Potsdam elle­nére. Jól jött apropó: egy csapásra két legyet agyonütni és minden gátlástól, kötöttségtől mentesen új célt: nemzeti államot deklarálni. Perben állunk. Különös perben, sosevolt perben, ahol az anyag ismerete nélkül, a vádlott kihallgatása, meghallgatása nélkül ítélkeznek. Ki tud ró­lunk, ki ismer minket? Az ügyész — a csehszlovák kor­mány — csak a vádobjektumot látja, csak a kitűzött célt ismeri: az elmarasztalást. A hivatalból kirendelt védő — a magyar kormány — sose akceptálta a mi másságunkat, és nem ismerheti küldetésünk egy szóra redukált értelmét: a szlovenszkói vox humanát. Mi többre készülődtünk, tehát többre is vagyunk kötelezve: a vád és a védelem csak a felületet bodrozhatják, de a mélyben mi örök árvák maradunk: megértetlen, visszhangtalan ál­dozatok, de tiszták és tudók. A vád itt célt és címet téveszt. A győztes antifasizmus ügyésze nem kérhet halált a szlovenszkói vox humana fejére. És ha mégis megteszi, akkor justizmordot celebrál. Küldetésünk értelme 1938-ban e jelszóban csúcsosodott ki: A szlovenszkói kül­detés neve: antifasizmus. A mondatot én írtam, és a német csizma árnyékában, az utolsó óra vízió­jaként Ady Endrét idéztem, halhatatlan költőnket, a ma­gyar „embert az embertelenségben": Hogyha minden reped, szakad, Böcsületes szegény legények Pihennek a romok alatt. Ki látja ma őket, a szlovenszkói szegénylegényeket, kik ,,a gyáva szemérmetlenség kurjongató rossz éjjelén" böcsü­letükre jól vigyáztak. Becsület hűségesei, emberség művelői 374

Next

/
Oldalképek
Tartalom