Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
ANTISEMATIZMUS - IV. A kritika árnyékában
és nem is alaptalanul — attól a lebecsülő és általánosító kritikától, amellyel nálunk magát a kritikát illetik". (Amikor aztán épp legfiatalabbjaink azok, akik a kritika állandó kigúnyolásában és ,,vesézésében" élik ki magukat, akkor ez ijesztőn elszomorító és lehangoló tünet.) A kritika alábecsülése: a kritika csődbe kergetése. A kritika hitelrontó kinullázása azonban az irodalom anarchiáját vonja maga után. A kritikával szemben elfoglalt ironikus alapállás merevgörcsöt állandósíthat. Akik itt a kritika elleni hangulatot szítják, és azt állandó napirendi ponttá erőszakolják, talán nem is tudják, hogy amit tesznek és művelnek, az jövőherdálás, jövőhatálytalanítás: sematizmusba kerítés. A sematizmus elburjánzásának útja és módja: a kritika kilúgozása, kikapcsolása. A gleichschaltolás irodalmi pápája, Goebbels, rendelet útján tiltotta el a kritikát! A tegnapi reakciós demagógia fő érve és fő ismérve az antiszemitizmus volt. Minden rossznak, bajnak az oka: a zsidó! Tájainkon, irodalmunkban a zsidó helyét a kritikus foglalta el. Ő lett a negatív, destruktív hatás oka és kútforrása. Példája vagyok: hol és hogyan mutatható ki pozitív hatásom, mi volt az osztályrészem? Vélnéd: csináltál valamit, de hol a kézzelfogható, felmutatható eredmény? Mondják és írják: példakép vagyok, szellemi vezető, irányító, „irodalmunk címerpajzsa". Fenét! Irodalmunk kerékkötője, kisiklatója, megrontója, bedöglesztője! Avagy nem engem vádoltak-e a fiatal költők megtorpanásáért és név szerint nem engem tettek-e felelőssé Dénes költészetének megzavarásáért, megzavarodásáért?! Mács József ma visszanézőn vallja kritikáim hatásáról: „Vihart keltett berkeinkben. Felszisszentünk, szitkozódtunk és támadtunk, ahelyett, hogy önmagunkat, lehetőségeinket felmérőn elgondolkoztunk s idejekorán okultunk volna. Nálunk a sematizmus, a könnyítés elleni harc ötvenötben kezdődött, és nem Fábry hibája, hogy a harc még mindig időszerű." De akkor, tíz évvel azelőtt (mert 1954-ben kezdődött) minden rossznak az oka az én kritikám volt és nem a kórokozó sematizmus. Akadt költő, aki kikérte magának, hogy X. Y.-hoz hasonlítva, a szlovákiai vox humana folyamatosságába ágyazzam. És betetőzésül: a vox humana 1959-es pere és elmarasztalása! Mit lehet itt tenni? Ha egy páciens — bármilyen szubjektív oknál fogva — el365
