Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

levelemre — melyet szlovák fordításban a vezető politikusokon kívül megkapott a cseh és szlovák értelmiség minden jelentős képviselője — válasz, megértés, segítség nem érkezett. Még csak vitatkozó ellenvélemény sem! És az egészben ez volt a legborzasztóbb: ez az egyetemleges hallgatás és közöny, a totális visszhangtalanság, a teljes érdektelenség, a teljes érzéktelenség! Értsük meg egymást: az ominózus tegnap idézésével nem sérelmeket és sérüléseket akarunk felidézni és felhánytorgatni, sem érzékenységeket irritálni. Emlékező tanúként csupán tanulságokat akarunk rögzíteni a nagyobb ügy — a szocialista világ — zökkenőmentes realizálása érdekében. Közös céljaink és gondjaink elől el kell seperni minden visszaható gátlást és akadályt. A tegnapról írunk, az aggodalomról és félelemről — aggodalommal, féltőn és intőn —, mert minden rossznak, hatalmi felelőtlenségnek csábító velejárója: az ismétlési kényszer. A dogmatizmus, a sematizmus, a személyi kultusz nem máról holnapra tűnik el világunkból. Pablo Neruda arról ír, hogy a kínai Mao Ce-tung-kultusz már a valahai Buddha-kultusz méreteit éri el. A tegnap idézésével történelmet idézünk, atmoszférát érzékeltetünk: az akkori — szívig, csontig, agyig fájt — visszhangtalanságot. Mégis szólt egy visszhang, de ez a magyarországi pártlapban jelent meg. Betlen Oszkár cikkét lapozzuk fel: „»Felemelt fővel jártok-e már? Én még mindig a földre szegezem tekintetem: a porra, a sárra és immár nyolcéves vágyakozásom szavait mormogom: csak még egyszer emelt fővel járni és nem szégyenkezve és félelemben . . . Életemet tilalmak korlátozzák. Az egyik szerint este nyolc után nem tartózkodhatom az utcán, a másik provokációnak tekinti, ha ismerősömet anyanyelvemen köszöntöm.« (Idézet A vádlott megszólalból.) A vádlott megszólal. Ezt a címet adta Fábry Zoltán a cseh és szlovák értelmiséghez intézett vitairatának, melyet most primitív formában, sokszorosítva adott ki. Valóban, olyan vádlott ritkán szólalt meg, mint Fábry, aki az első világháború után tiszti egyenruháját az antifasiszta író küzdelmes sorsával cserélte fel; végigküzdötte az első 350