Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

csehszlovák köztársaság húsz évét, és akkori műveiben fehér foltok jelzik, hogy mindig bátrabb volt a hangja, mint amilyet a konzervatív csehszlovák rendőri cenzúra elviselt. Fábry azokhoz a magyar szellemi harcosokhoz tartozik, akik 1938-ban felismerték, hogy az »országgyarapításért« a szabadság ügyének és Magyarország függetlenségének szörnyű árát kell megfizetnünk. Ott szerepelt a kiáltvány aláírói között, amellyel a szlovákiai magyar antifasiszták a hitleri terjeszkedés megállítására, a csehszlovák köztársaság megvédésére hívták fel a magyarságot. Megalkuvást nem ismert, megjárta a szlovák fasizmus börtönét — és most, a hitlerizmus bukása után, ismét kiverték kezéből az antifasiszta humanizmust hirdető tollát, mert az új Csehszlovákiában nem szabad magyarul megszólalni. De van mondanivalója, több, mint valaha, mert népét több sérelem, igazságtalanság éri, mint valaha. Nyomda nincs, mely a magyar író sorait ólomba öntené, ezért nyúl festékhez, sokszorosító géphez, ahhoz az eszközhöz, amellyel a diktatúrák országában törték át a kényszerű hallgatás korlátait az illegalitásban, föld alá kényszerítetten is harcoló kommunisták. Elmondjuk-e még egyszer, milyen igazságtalan, hogy a magyar fasizmus bűneiért az egész magyarságot sújtják, a szlovák fasizmus bűneit pedig még sok szlovák fasisztának is megbocsátják? Elmondjuk-e? Nem. Mindezt már sokan elmondták a magyar lapok hasábjain. De talán senki sem olyan súllyal, mint Fábry. Nála nem halványul el, mint egyes pesti cikkíróknál a szlovákiai magyarok védelmére írott szó, mert sosem pártolt Jarosshoz, sosem hirdetett revizionízmust, háborút, elnyomást. Magyarvédelmének erőt ad, hogy a cseheket, szlovákokat is védte az igazságtalansággal, a fasizmussal szemben. Aligha intézheti el Pozsony és Prága Fábry írását egy kézlegyintéssel. A vádlott megszólalt. És ki csodálkozik, ha az igazságtalan váddal illetett, igaztalanul és embertelenül büntetett ember védekezésében nem tud szenvedélytől mentes maradni. Fábry Zoltán nagy történelmi igazságai mellett itt-ott túlzásokba esik ... De ez a túlzás megbocsátható, mert... az igazság egyensúlyba hozására törekszik, le akarja fogni a magyarság egyetemes felelősségre vonására kinyúló kezet. . . Fábry írásában nemcsak a nagy igazságok vádolják Csehszlovákia magatartását, hanem a nagy 351