Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

ne hagyjam jussom. Jussom a szóra, igazra, szépre, gyehennaoltó hűs emberségre. A vitaindító Tőzsér Árpád szavát idéztük. Az antisematizmus összegező értelmét: vox humanánk bizonyító és biztató folyamatosságát. Gyehennaoltó hűs emberség vagyunk: emberek az embertelenségben. Akik voltunk és maradunk! (Hét 1963) II CSIZMA AZ ASZTALON Napjaink res poeticája — ha úgy tetszik — ars poeticája: az antisematizmus. Az antisematizmus megfogalmazása együtt járt az oknak, a dogmatizmusnak a feltárásával és — felnagyításával. A figyelmeztetés, a riasztás és végső fokon az elrettentés mindig az ok, a veszély felfokozásával jár. A tűzoltók mindig maximális készültséggel rohannak minden riasztásra: inkább tíz vaklárma, mint egy mulasztás! Az antifasizmus a kezdet kezdetétől a legnagyobb riasztásra kapcsolt, a mások által tudatosan vagy könnyelműen elbagatellizált Hitler-veszélyre. És a végén kisült, hogy ez a maximum is kevés volt: a második világháború náci barbársága minden elképzelést felülmúlt. Akkor megtanultuk, hogy a reflektort mindig élesen, koncentráltan kell beállítani, hogy a kép maradandón vésődjék az agyba. Ma a tegnap minden lappangó, erősödő veszélyét, kórságát vagy új változatú szimpíómáját, konstellációját ébresztésre, éberségre kell felhasználni, csattanóira beállítani. A döbbentés hatását a jövő hasznára és a jelen használatára — változásra és változtatásra képesítőn — csak úgy lehet tudatosítani, ha a hökkentés, az elrettentés intenzitása sugallón és soká hat. A gyógyászatban sokk-kezelésről beszélnek: idült, merevedett állapotot 342