Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

nagy erejű felfokozottsággal, hirtelen koncentrált adagolásban igyekeznek megszüntetni. Az antisematisztikus, az antidogmatikus szigor a szigetelést szolgálja: ne lehessen újra emberzavar és világzavar; rövidzárlat, elsekélyesedés és fátumos, rezignált ernyedés és sötétség. Mert semmi sem könnyebb, mint a sematizmusba visszaesni. A könnyítés, a kényelem visszahúz, a kórságok, a betegségek recidívákkal járnak! Amikor az ázsiai dogmatikusok faji kizárólagosságá szélesedhető lehetőségeiről írtam, nem véletlenül szökött ki a számon a pánik szó. A hirtelen sokkot kellett stoppolni és továbbadni, azt a hökkenést, zavarodottságot, hihetetlenséget és váratlanságot, melyet az bennem felgyújtott. Mert nemcsak Gottfried Bennre kellett gondolnom, hanem Oswald Spenglerre is. Ő beszélt először pigmentháborúról, a bőrszín világháborújáról és utolsó könyvében — A döntés éveiben — Hitler nagy bosszúságára, a „színesek világforradalmáról". De kérdezhetné valaki, hogy kerül a csizma az asztalra? A szlovákiai magyar költészetről és irodalomról beszélünk, és akkor egyszerre a legnagyobb ázsiai birodalomóriásra fordul a szó. Hogy lehet egy kalapba dobálni hétszázmilliós homogén tömeget és kis, parányi népcsoport-irodalmat? Az aránytalanság megbontja a mértéket, és ezzel az alkalmatlanná, használhatatlanná válik. De ha tudom, hogy az ázsiai atomultrák jövőkalkulációjának kiindulópontja a legújabb jelentések szerint már nem 400 millió ember, hanem az emberiség felének a leírása, akkor e számban már én is benne vagyok, úgy és akként, ahogy benne voltam és vagyok a Pentagon-kalkulációban, a mániákus De Gaulle-monológban és a Strauss-radírozásban is. Hogy kerül a csizma az asztalra? Tegnap ugyanúgy szegezték nekem a kérdést: Mit izgat engem Mussolini és a négus párharca vagy a csendes-óceáni Paracel-szigetek sorsa: japán kalózok zsákmányobjektuma? Hogy merem a baszk kisebbség szent városát, a spanyol Guernicát, a fasizmus kíméletlenségének, az asszony- és gyermekgyilkosságnak e próbagaloppját, kisebbségi temetőnek, mementónknak nevezni és figyelmeztető tanulságként idézni?! És főképp és mindenekelőtt, miért mártogatok be mindent a Hitler-szószba, ebbe az „állítólagos" európai veszélymumusba?! (Mert voltak itteni magyar lapok, melyek az 343