Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

elhal a dal. Ahol ellaposodik, elszürkül és elfojtódik, ott megszűnt a költészet: megölte a sematizmus kényszere és kényelme. A mi esetünkben miért éppen a költő volt az, aki szót kért és kapott a sematizmus ellen? Mert a Séma: kaptafa. És a költő nem kaptafával dolgozik. A költészet a legegyénibb műfaj. A költemény maga: a z egyéniség. Kicserélhetetlen, utánozhatatlan, lefordíthatatlan; egyszeri! Apollinaire nem Éluard; Stefan George más, mint Rilke; Benn dekadens barbarizmusa és Brecht kristály keménysége: tűz és víz; Majakovszkijt parancsritmusa különbözteti meg Jevtusenko fájdalometikájától; Bezruč és Nezval kézjegyét daktiloszkópia nélkül lehet felismerni. És sorolhatnók a példákat a végtelenig: a névjegy, az egyéniség mindig más. Alfred Kurellának moszkvai emigrációjában írt egyik regényében olvasom: ,,Ha az irodalom egészét nézzük: csak az maradandó benne, amit a költő önnön legmélyéből kifejlesztett . . . amit csak ő írhatott meg és senki más." A költészet: a becheri „rejtekhely" kibomlott titka. A költészet: a nagy magány gyémántkristálya. József Attila a példája: Ami vagyok, gyémánt, mely látóvá vakít, Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot. A költő a gyémántkoncentráltság foglya! A költészet a legnehezítettebb, a legkoncentrálóbb és így a legtermékenyítőbb magány gyümölcse. Sűrítés, nyomás, töményítés eredménye. Dichten, Dichtung, mondja a német. Minden művészet, minden műfaj a teremtő magány titkát tárja fel, de egyik sem annyira, mint a költészet. A költő az a priori egyedi, egyéni. Alanyi költő, mondották a régiek. Az alkotás tartamára minden írástudó magányos, de ez a magára hagyatottság egyiknél sem esik össze annyira a lényeggel, a teremtéssel, az eredménnyel, mint a költőnél. J. R. Becher egész ars poeticája erre az elkülönbözöttségre épül: „A költőt az különbözteti meg az írótól, hogy a költő mintegy önmagát teremti meg, és így a költészet sokkal magasabb mértékben jelent önteremtést, mint pl. egy regényíró műve." És egy más helyen: „Az »én«-t nem lehet a »mi« által pótolni, és azt hinni, hogy a »mi« nem 324