Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - II. Új Szó
félgőzzel dolgozik, vagy üresen fut. Ez az a veszélyes állapot, amikor a kard elemészti a hüvelyt. Példája lennék, mert az ellenvetések — különösen Magyarországon — azt hányják a szememre, hogy itteni, kisebb értékű példákon demonstrálom azt, amit nagyobb fajsúlyú művekkel adekváltabban lehetne felmutatni. Az ember azonban — még ha nem próféta is a saját hazájában — nem maradhat hűtlen szűkebb köréhez, embereihez, magyarjaihoz, irodalmához, mely itt létbizonyságot is jelent egyúttal. Aki negyvenöt éve segített dajkálni, növeszteni, izmosítani, pallérozni egy kisebbségi irodalmat, az rabja is egyúttal, elkötelezettje, felelőse, tartozéka. Az ,,itt élned, halnod kell" irodalmi viszonylatban is érvényes! A Harmadvirágzás egyik legfontosabb — és legsikerültebb — írásának a Res poeticát tartom, mely az aránytalanság felbontásának iskolapéldája lehetne, mert itt i nd u 1 ó költőkkel is demonstrálni tudtam a költészet egész komplexumát. A pedagógiában nincs nagy és kis téma. Mindkettőt maximálisan kell venni és kezelni. A fő: a sugallat ereje. Az elvetett mag valahol mindig jó talajba hull. És én hinni akarok az itteni jó talajban. ,,Lészen gyümölcs a fán": előlegeztem a bizonyosságot 1954-ben. Kritikai életünk sokkal nagyobb baja az, hogy szám szerint kevés a kritikus, és hogy kritikusi utánpótlás alig van. Nem jelenik meg itt sok könyv, és mégis akad, mely egy sor kritikához sem jutott; néha pedig egy év, sőt évek is eltelnek, amíg a kritika megjelenik. Azonnali reagálásról — pedig ez jelenti az irodalom éltető pulzálását — nálunk ritkán beszélhetünk. Jómagam betegségem miatt már alig jöhetek számításba (ez évben egyetlen kritika jelent meg tőlem), és így egyre égetőbbé válik az utánpótlás kérdése. 5. Goethe szerint ,,a művészet tárgya a szép és a nehéz". A mai — modern — költészet kísérletező útkeresése — és itt elsősorban a fiatalokra gondolunk — véleménye szerint mennyiben tesz eleget ennek az igénynek, s miben látja a buktatókat? Az irodalom, a művészet kísérletezés, újkeresés nélkül elképzelhetetlen. Ez az élet jele és joga. Ahol ez nincs, ott ernyedés áll be; és a dekadencia morbid lázában mégis 20 Fábry Z.: Stószt délelőttök 305