Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - I. Élet és irodalom

toxint keresni és találni. És ez a publicisztika feladata, neheze és ereje. Kuruzslóknak itt nincs terük. E poszton köntörfalazni nem lehet, csupán az igazságot keresni és igazat mondani a stílusművészet hevületével és fegyelmével és az emberség sugallatával. Szőke Józsefnek, a fiatal szlovákiai magyar írónak első regényében bukkantam erre a mondatra: ,,A politikus ritkán él az igazsággal, de a művész meghal nélküle. "A publicisztika az igazságkeresés művészete. Ember szavatol érte saját személyében. Alapja és kihatása egyformán az író emberi hitelével áll vagy bukik. A szellem erkölcse süt ki belőle. Az a szikrázó makulátlanság, melyet egy Ossietzky neve és tette jellemzett, az a vádoló, ítélő szenvedély, mely Bálint György filozófiáját jelentette: „Felháborodom, tehát vagyok!" A publicisztika a magyar irodalom mostohagyermeke. Mintha Ady Endre sose írt volna! Amikor Ady versben még csetlett-botlott, publicisztikája már a kiérettség jeleit mutatta, és szinte csodaképp képeszt el ma is. Időtálló írásokra meredünk, melyek kimondásuk pillanatában azonmód történelmet rögzíthettek. Az író igaza itt a legteljesebb gondolati igazság: a szellem erkölcse és felelőssége állandó transzban reagál és kodifikál. Ady realizmusának itt tapintható ki a legjobban a gyökere. A valóság nála az erkölcsi éberségbe ütközve jelzi a veszély- és jövőpontokat. Ezért lehet szeizmográf: őr a strázsán. Szemének élessége, emberségtudatából adódó állandó ébrenléte tanúés bírószerepre predesztinálja: egyszerre és egyben mondhatja ki a tanúságot, tanulságot és ítéletet. Az igazi publicisztika cáfolhatatlan tanúság, tanulság és ítélet! A publicisztikát nem lehet és nem szabad kézlegyintéssel elintézni. Léíe vagy nemléte, ereje vagy fogyta a jövő kialakításának fontos tényezője és tartozéka. 3. Ön személyében is reprezentálja a szlovákiai magyar irodalom folyamatosságát. Miként értékeli a szlovákiai magyar irodalom helyzetét a magyar irodalom egészén belül? Amikor 1958-ban Pozsonyban végre megjelenhetett írószövetségi folyóiratunk, az Irodalmi Szemle, bevezetőmben 298