Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - I. Élet és irodalom

ezt írtam: ,,Egész életünkben nem ismertük a napos oldalt, a változások hideg, léghuzatos posztjára állítva, épp a meglátás, a megértés melege hiányzott a legjobban. Félvállról kezelt adalék, elfelejtett függelék voltunk és lettünk, ha úgy tetszik: tehertétel. Mindkét oldalon — határon innen és túl — számadásokba és közönybe kalkuláltan: leírt vagyontétel." Régen és közvetlen tegnap mindkét részről egyformán akartak minket a magyar irodalom egyetemességéből kirekeszteni. A két világháború közében a Horthyéra, a személyi kultusz itteni éveiben pedig a dogmatizmus szövegezte a sematizmus parancsát: a csak Prága felé való egyoldalú orientálódást. Mi azonban nem lebeghetünk légüres térben. A nyelv parancsai bonthatatlanul a magyar irodalom egészéhez kötnek. Mi nem lehetünk sem a cseh, sem a szlovák irodalom tartozékai, ahogy Romániában sem lehet beszélni csak román irodalomról, melybe kényszerű függelékként beleszámíthatna az ottani magyar irodalom egésze. A nemzetiségi irodalmak nem férnek be sem a cseh, sem a szlovák, sem a román irodalom Prokrusztészágyába. Csupán csehszlovákiai, romániai vagy jugoszláviai irodalomról beszélhetünk, tehát egy ország háromvagy négynyelvű irodalmáról, amit csak egy következess szocialista platform kapcsolhat egybe, és virágoztathat egyformán és akadálytalanul. A nagyobb potenciájú irodalmak természetesen erősen hatnak az ott jelenlevő kisebbekre. Ezek a kisebbségi irodalmak az asszimilációt csak leglényegükkel kerülhetik el: nyelvük őrzésével, erősítésével, irodalmuk minőségi fokával. Ez irodalom természetes táplálója csak forrásvidéke lehet: az anyaországi irodalom egésze. Innen a hagyomány ereje éltetőn csakúgy hat, mint ez irodalom jelenének minőségi ereje. A kisebbségi irodalmak két hatás kereszttüzében edződnek. De el is éghetnek, ha az arányok felbomlanak . . . Egy sík van, ahol a szlovákiai magyar irodalom részese és tényezője, összehozója és összemelegítője lehet mindkét oldal irodalmi életének, és ez a hídszerep. Tudatosan vállaltuk tegnap, és még következetesebben valósítjuk meg ma, hisz két egyforma szocialista ország közeledéséről és közelítéséről van szó. Ami azonban a legfontosabb és legkézenfekvőbb, az a hiányérzet megszüntetése: a magyar irodalom egészébe való beágyazottság. Személyemre vonatkozólag ez már 299