Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - I. Élet és irodalom
kényszerét. És ez a múlt vétke: a tőkés reakcióé csakúgy, mint a személyi kultusz dogmatizmusáé. Az a publicisztika, mely a sematizmus melegágya és megtestesítője volt, előre- és visszahatón rontotta a közírás hitelét. A publicisztika közírás, de épp e széles körű funkció követeli kategorikusan az íróban az egész embert, a felelősség realizmusát: a szellem erkölcsi teljességét, és ezzel az egyéni és egyszeri hangot. Csak így, csak ezzel hat. A publicisztikában az egyéni hang, az egyéni felelősség a döntő: ez biztosítja a frázismentességet, és zárja ki a sematizmus kaptafáját. A publicista a legmagasabb fokon az erkölcsi zsenit adja. így olvastam valahol. A publicisztikán múlik, hogy ezt be is bizonyítsa! A modern publicisztika fénykora az antifasizmus volt. (Gondoljunk Thomas és Heinrich Mannra!) A publicisztika az antifasizmus adekvát műfaja lehetett. A mai visszahatás érthető, de nem menthető. Az antifasizmus mint jog és kötelesség továbbra is megmaradt. Ha elgondolom, hogy több mint negyven éve lényegében ugyanazt csinálom, ismétlem és folytatom, akkor ez a tény az ellenerők szívósságának, veszélytényének állandósultságát is mutatja. Az imperializmus, a fasizmus nem hatálytalanodott. Ez az ötvenéves háborús lét úgy beette magát az emberiség mindennapjába, hogy szinte hozzászokott; és borzalmát elfelejtve, ismétlési kényszerét nem akarja meglátni. Két világháború a feledékenység, a feledés objektuma lett. A veszélyre riasztás egyre több süket fülre talál. A közöny oly nagymérvű, hogy Nyugat-Németországban elérkezettnek látják az időt az elévülés törvényes kodifikálására. És ez nem történhetett volna meg, ha az emberekben, a mindennapban nem következett volna be már előzőleg ez az elévülés. Az elévülés folyamata felemésztette az ellenállás tömegdinamikáját. Bekövetkezett az, amit Jorge Semprun írt A nagy utazása. ban az ellenállás nagyságáról és kisebbség voltáról: ,,Mert mi vagyunk ennek a társadalomnak. a kizsákmányolás történelmi közösségének, amit ma a német nemzet jelent. . . egyedül lehetséges támadása .. . Mi valamennyien, akik viszonylag nevetségesen kis százalékban fogjuk túlélni." A publicisztika gyengülése a közöny erősödésének a legjobb fokmérője. A közöny a fő ellenség. Ezt kell áttörni! E háborús hullamérgezettség ellen kell újra hatásos anti297
