Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Óndra Łysohorsky, a lah költő

borús atmoszférában, az első hallásra szinte irrealitásként hat. Mi lenne, kérdezi, ha a fejem felett keringő repülő­gép most hirtelen kioldaná a bombát, ,,és az ének bennem rekedne, a dalteli kút betemetődne?" A felelet magabiz­tosan egyszerű: ,,A bomba nem fog leesni!" Lysohorsky negligálása egy már kísérteties biztonságérzet és bizton­ságtudat folyománya: az irrealitásnak semmi nyomát sem érezzük. A negligálás üres és terméketlen gesztus, ha az nem egy pozitív tudatnak a kihatása és megnyilatkozása. Lysohorsky büntetlenül negligálhat, mert ez a tudomásul nem vevés egy nagy hit, a Szovjetunió, az antifasizmus igazának, a győzelem természetességének, a hitleri vereség elmaradhatatlanságának a folyománya és kifejezése. A bomba nem eshet le rá, mert neki egyszer még háton kell feküdnie otthon, a lah réten, hogy egy margarétát hajlítson magához, ,,azt suttogva neki: be szép vagy". Ezért! Ezért a margarétáért nem győzhetett Hitler: a szép­ség, a jóság, az igazság, az élet, a béke, az ember nem engedi, nem engedheti! Szemérmes költő! De ez a szemérmes exhibicionizmus (micsoda paradoxon!), kihatásában kíméletlen ítéletet és elmarasztalást rögzít. Lysohorsky még a nácizmussal szem­ben is szemérmes! Hitler nevét a világért sem ejtené ki a szája, de Timur szarkofágjánál, a rég halott zsarnokot idézve, valójában a Führert parentálja: „így jár, ki bölcs mértéket nem tanult. /. . . A madárnak hiszek, aki éne­kel. / Ki békére tör, annak veszni kell. / . . . Félelmem elmúlt kardtól, zsarnokoktól." Ha perbe száll a német fa­sizmussal, nem piszkolja be magát vele: nem veszi őket emberszámba. Róluk igazat — adekvát módon — csak az állatok mondhatnak, a varjak és a marsall lova: ők jósol­nak cáfolhatatlanul, ők ítélnek fellebbezhetetlenül. Nem véletlen, hogy Curzio Malaparte hallatlanul érdekes, nagy­stílű pletykakönyvének, a Kaputtnak, a német és olasz fasizmus dermesztő és infantilis titkait szellőztető fejezetei állatnevek jogán és címén ítélnek emberaktoraik barbariz­musa felett! A fasizmus viszonylatában — e zoológiai, biológiai barbarizmusban — az állat különb az embernél, és a költő igazságtevő állatja, a varjú, 1941 júliusában a hitlerizmus kikerülhetetlen vereségét, elmaradhatatlan bűnhődését károgja! A negligálás teljesen igazolódott. Ez a líra a győzelmi tudat csendes megszállottjaként, konok 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom