Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

nia: kiégett? És még egy közvetítésre emlékszem: Teleki Pál temetésére, mely egybeesett Jugoszlávia aznapi lerohanásával. A temetési szertartás celebrálói között — ha emlékezetem nem csal — Mécs László is ott volt. Kísérteties adás volt: a gyászszertartás közvetítése minduntalan megszakadt; Iégóutasítások, katonai sifrék -*- virágnevek — röpködtek az éterben: „Figyelem! Figyelem! Rezeda, rezeda" . . . Külsőleg itt semmi sem volt a helyén, de belülről, lényegileg összefüggött minden: a zavar és a háború, a kikapcsolás és az immár elháríthatatlan kíméletlenség. Bűnhődés volt ez, logikus következetesség: az elmulasztott kiállás, az elherdált magyar változások a fogcsikorgató cimboraság bosszúja nem kímélte meg sem a halottat, sem a papként celebráló költőt. Az Öngyilkos államférfi, aki későn eszmélt a valóságra — „gazemberek oldalára álltunk" — és a költő, aki „Istenormok turistájaként" lebegett egy szennygyalázatba torkolló valóság felett, ebben a kikapcsolásban, kirekesztettségben, kiszolgáltatottságban döbbent az elmulasztottakra. Ez a kísérteties funebrália már semmit sem mondhatott a halottnak, de mindent — celebráló papjának. Hogy élt vele? A Mécs-problémának ily vonatkozású megvilágítása perdöntő fontosságú. Ezért vagyunk hálásak Szalatnainak, aki e terra incognitát most megvilágította, és az Élet és Irodalomnak, mely e reflektort egy másik adalékkal azonmód kikapcsolta, közömbösítette. E perben két egymásnak ellentmondó tanúság nehezíti a tisztán látást. Az egyik — antifasiszta megnyilatkozást tesz az asztalunkra: egyetlenegy verset. A másik — antiszemita dokumentumot, melyben azonban nem Mécs tolla a ludas, csupán főszerkesztői mivolta. Egy vitathatatlan pozitívummal szemben újra egy negatívum áll. Ambivalencia mint kísérő és kísértő refrén. Még szerencse, hogy ez nem a költő számláját terheli. A tartozik rovatban az Élet és Irodalom fogalmazása szerint ez áll: „Mécs László a Vigília főszerkesztőjeként helyet adott nemcsak valóban jeles antifasiszta írásoknak, hanem annak a hírhedt förmed vénynek, mely magyar írókkal való leszámolást hirdetett meg csak azért, mert zsidók. . . Mécs és lírája maga volt a megalkuvás és a giccs." A vád súlyos. A következtetés ennek megfelelően: a tel249